... ahogy egy GPS "mondaná". Mert ez van. Újratervezés. Az elmúlt hónapok hullámvasútja talán kicsit lenyugodott. Van erőm újra előre nézni, még ha nem is messzire, csak egy pár hónapra, de az is előre van. Vannak terveim. Újra. Képes vagyok újra lelkesedni, akár még olyan dolgokért is, amiért azt hittem, már képtelen vagyok... És ekkor jön rá az ember lánya, hogy valójában milyen erős is tud lenni, ha akar. Mint egy hurrikán tépázta fűzfa, akkor is rendületlenül áll a folyóparton, amikor a koronájáról a szél leszedte a leveleket, jó néhány ága letörött és a megáradt folyó kimosta félig a talajt a gyökerei közül. Nem mondom, most is fellángol a fájdalom, de már ritkábban. Aki ilyenkor képes azt mondani, hogy "Már nem fáj, túlléptem rajta", az hazudik. A vőlegényemen is érzem, hogy Neki is fáj még. Talán még jobban is, mint nekem. A félreértések elkerülése végett: nem, nem szakítottunk. Hál'Istennek. "Csak" egy apró lélek jelezte volna: jönne közénk. Jönne, jött volna, csak mi - főleg én - még nem voltunk készen a fogadására. Végül úgy döntött, még visszafordul. Legalábbis hiszem, hogy így történt. Vannak olyanok, akik így gondolkoznak, ha ilyen történik. Én biológusként is így gondolom. Egyesek már pedzegetik azt is, hogy egy születendő gyermekkel lehet kommunikálni, legalábbis a lélek szintjén. Valószínűleg így lehet, én is így érzem - és a megérzéseim eddig nem csaltak. Még mielőtt olvastam volna erről, már akkor mondtam Gy-nek, hogy a picink üzenni szeretett volna: "Szedd össze magad, tervezd újra az életed!" Ha valóban ez lenne az üzenete, akkor elérte a célját. Hisz mindennek oka van, ahogy következménye is.
 | |
| Forrás: http://m.cdn.blog.hu/fe/fengshuitrend/file/2013/h%C3%BAsv%C3%A9t/ff/005_1.jpg |
Redesign...
...just as a GPS would "say". That's it. Redesign. The last few months' rollercoaster seems to calm down a bit. I think I have enough strength to continue, to have new plans. Again. Even I have them for the following months only. BUT I have them. I'm looking forward, again. I can feel enthusiasm for things again, although I thought I've lost this enthusiasm long ago. This is when anyone could feel that he or she has more power in him/herself, than he/she ever believed. Just like a willow standing on the riverband after a hurricane, even though it lost its leaves because of the wind, branches broken down and the river washed the soil out from its roots. I can't say it doesn't hurt anymore. The pain is unspeakable sometimes. If anyone can say right now (in my case) "I'm over it, it's not painful" that's lying. My fiancé feels the same, or it is more painful for him - probably because he cannot help me. Do not misunderstand: we did NOT break up. Thank God. Just a little soul wanted us to know: "I can't wait to come to our family!" (S)He came, or rather, would have come, if we - or rather I - were prepared to welcome him/her. But (s)he decided to turn back yet. At least I believe, it happened like that. Some people believe the same. Even I'm a biologist, I like this idea. There are people who think you can communicate to an unborn baby through our souls. I guess they're right as I feel the same - and I have never been disappointed in my premonitions yet. In fact, I told Gy. before I read about this that I think our baby wanted me to get the message: "Pull yourself together and have new plans for your life again!" If (s)he had this as goal, (s)he was successful... As everyone know: everything has a reason just as consequences...
