Helló újra itt! Tudom, rengeteg idő telt el, mióta új bejegyzés volt a blogon, de sajnos így alakultak a dolgok... Na azóta sokat fordult a Föld! Nemrég még az elvesztett babám miatt bánkódtam, de az élet/sors/Jóisten úgy akarta, hogy mégis anya legyek! Igen! Gy.-nek Mindenszentekkor álmomban elsírtam magam, valószínűleg akkor engedtem el a vetélés miatt elvesztett babót, de a tesója készen állt, hogy "beköltözzön a pocakba"... Karácsony táján már sejtettük, januárra biztossá vált, és azóta sikeresen átvészeltük az első trimesztert is. Mi több, Ficánka egy - valószínűleg - igen erőteljes rúgással már felénk is jelezte, hogy bizony, augusztusban szeretne megszületni! A leendő apuka ha lehet, még boldogabb, mint én, kész öröm nézni ahogy a születendő gyermekünkhöz beszél... Remélem, ez majd a születése után is megmarad! Egyelőre dióhéjban ennyi, hagyok a többi bejegyzésre is mesélnivalót!
A new life begins - and I mean it word by word...
Hello again! I'm sorry that I couldn't post anything new for a long time, I know, but I can't help it. But since then, the Earth turned around itself a lot of times! A few months ago, I was sad yet because my first pregnancy ended in missed ab., I even cried asleep to my beloved Gy. on All saints' day's night, but I guess, I've let my baby go then. But God/life/destiny wanted me to be a mother by this year anyway, so for our biggest suprise, his/her Brother/Sister (as we don't know yet) was already ready to be born in August - and confirmed it with a - probably - strong kick! We guessed this by Christmas, it was sure in January, and by now, we're successfully over the first trimester... The daddy-to-be is even happier than myself and it's a pleasure to watch him talking to our unborn child... I hope this won't change! So this is our lives' biggest change in a nutshell, I'll continue about this topic in other posts!
