Változások

Na igen, ez az, amire nem lehet felkészülni. Mint az előző posztban is utaltam, beleláthattam tizenévesen egy kisbaba gondozásába, de ez sem elegendő, hiszen csak azt tanultam meg, hogyan kell pelenkázni vagy etetni, persze, amikor már nem anyatejes volt a kisöcsém. Az érzelmi és fizikai változásokról is sokhelyütt sok szó esik, de átélni ezeket - teljesen más tészta. Nem akarok általánosságokat mondani, inkább a saját, személyes tapasztalataimat próbálom pontokba szedni.

Fizikai változások

     Bármilyen furcsa is, nem a menstruáció elmaradása volt az első jel, hanem az, hogy alig kaptam levegőt. Mint erre utólag rájöttem, a folsav- és B-12 vitaminhiány volt ennek oka, hiszen ezek mind a felnőtteknél, mind az embrió esetében fontos vitaminok, a vörösvértestek kialakulásában játszanak szerepet, tehát lényegében vérszegénység-szerű tüneteket produkáltam, akár a vashiány esetén és ez az egész terhességemet végigkíséri, szinte egyből kaptam az orvosomtól pótlást, ami szerencsére elegendőnek bizonyult eddig. A menstruáció elmaradásával egyidőben megjelent az étvágytalanság is és a fáradékonyság - ez a kettő tűnt fel a szűkebb környezetemnek, hisz Karácsonykor, mint a legtöbb családban, "terülj-terülj asztalkám" a módi és az, hogy jó sokat együnk. Még akkor nem gyanakodtunk babára, hanem a légszomj és a fáradékonyság miatt inkább tüdőgyulladásra, mivel pár nappal előtte értünk haza külföldről. Mindenesetre elég meglepő volt, hogy alig valamit csipegettem, pedig szeretem a hasamat és a jóféle ételekből bizony férfiakat megszégyenítő mennyiséget voltam korábban képes eltüntetni. Gy. viszont elkezdett Karácsony másnapján már gyanakodni, hogy nem betegségről van szó - erről majd a lelki változásoknál jobban kitérek. Őszintén, szilveszterkor bizony kirúgtunk a hámból, hiszen még akkor sem gondoltam magamról, hogy babát várnék, volt már rá példa, hogy két hetet csúszott, és a negatív teszt után pár órával meg is jött, tehát nem aggódtam, illetve a vőlegényemet is meggyőztem, hogy semmi értelme feleslegesen tesztelni, majd ha letelik a két hét, akkor ráérünk aggódni. Még mielőtt megkövezne bárki is, a baba ilyenkor is még a saját "raktárait" éli fel, semmi gondja-baja nem adódik, hiszen elég sokan járunk-jártunk így, kitalálta ezt a természet okosan! :) Az azonnal-pozitív-teszt után viszont volt min gondolkodnunk... Szóval, az étvágytalanság-émelygés, mint első trimeszteri probléma a 13. hét beköszöntével el is múlt, és röpke 10 kg-mal kevesebbet is mutatott a mérleg, ráadásnak még az ún. egészséges kajákat is kívántam, mint saláták, tojás és társaik. Különösebben nem volt semmi gondom a második trimeszterben, furcsamód, a melleim csak érzékenyebbek és sötétebbek lettek, de nagyobbak, sőt, feszesebbek sem lettek - ellentétben az első terhességemmel, amikor másfélszeresére nőttek, ezen kívül megjelent a linea nigra avagy a hason futó sötét csík, ami a többségnél a köldök tájékán véget ér, de nekem felkúszik a mellkasomig... ezen kívül a csípőm szélesedését érzem kezdettől fogva, meg a keresztcsontom szereti bemondani az unalmast, de ezt leszámítva tényleg energikusan és vidáman telt a második harmad. Egyedül a terhességi csíkokkal gyűlt meg még a bajom, mert amilyen gyorsan jelent meg a második csík a teszten, olyan hamar jelentek meg a bőrömön is, hiába kenegetem, bár nem vártam mást, hiszen a korábbi súlyproblémáim miatt már amúgy is voltak csíkjaim, de hát, nem örökölhet mindenki szuper kötőszöveteket, ugye? És itt is vagyunk, per pillanat a 29. héten, hello haskeményedések, meg lábgörcs! Szerencsére a magnézium elegendő megoldásnak bizonyul még ezekre. No meg az előtej, szerencsére nem sok, de van azért. Tévhit, hogy csak a szüléssel indul be, persze, akkor indul be igazán, de ez sokkal hamarabb is bekövetkezhet (nekem 23. héten). A fáradékonyság újra előjött, a gyakoribb wc-látogatásokkal, felfázással - sokkalta gyakoribb ilyenkor, mint hinné az ember! - és egyre kényelmetlenebb alvással fűszerezve, főleg, ha a Babó párnának nézi az anyukája hólyagját, aki már ilyen hamar befordult. FRISSÍTÉS: Mivel a bejegyzés befejezése lemaradt az eseményekhez képest, utólagosan tudom értékelni a várandósságomat. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennél több változást fizikai téren nem nagyon tapasztaltam, csak amikor már a Pici készülődni kezdett kifelé, akkor megtapasztalhattam, hogy a "leszáll az ember hasa" kifejezés sem egy megkönnyebbülés, hisz hiába kap levegőt az ember lánya, a medencéjébe egy "tekegolyót" készülnek belepréselni és ez elég kényelmetlen érzés. Utólagosan már tudom azt is, hogy bizony, nem úsztam volna meg csupán némi émelygéssel, ha a szervezetem nem "kapcsolja ki" az egyébként híres-hírhedten jó szaglásomat, ez csak azután tűnt fel, hogy hazaértünk. De a java csak ez után jön... Képet szerettünk volna készíttetni, de sajnos nem volt rá idő a Pici sietsége miatt, az apukáját így is Németországból ugrasztottam haza a szülőszobáról - de ez is talán egy másik bejegyzés története.

Changes…

Well, these are what you cannot be prepared for. As I mentioned in my previous post, I could get a glance at how to take care of a baby, but this is NOT enough as I only studied how to change diapers or feed a non-breast-fed baby. People usually do talk about the physical and emotional changes that accure during pregnancy – but living them… that is a totally different thing. I try to tell my personal experiences.

      Physical changes

It is quite strange, but for me not the „missing period” was the first sign that I got pregnant. It was gasping – as I found out, I was lack of folic acid and vitamin B-12, as they are important in forming of red blood cells both in fetuses and adults, so I was like having symptoms of anaemia – that was present during my whole pregnancy, though my gynecologist gave me pills for that. I felt extremely tired and I did not really wanted to eat at the very early stage – these were quite suspicious for my family, as during Christmas, we eat loads of food as people usually do. It was suspicious, but we first thought I had pneumonia, not pregnancy – until Boxing Day, when Gy. noticed other signs as well, but I will tell about that in a post about emotional changes. To tell the truth, I did not restrict myself about drinking that New Year’s Eve. We were planning to have family later, after we got married, I did not guess I was expecting a baby, as I had bad experiences about testing too early so I told my fiancé to wait till the second week’s end, then we will have a talk about how’s next. In nutshell, no harm was caused that night, as my little one „ate his own storages” during that time, so the alcohol I drank could not reach him. Keep calm, nature solved that problem! But we did need that talk as the pregnancy test later was immediately positive. By the 13th week, most of my problems with food were gone, I was carving for so called healthy food, such as salads or eggs. My breasts did not change as much as they did during my first pregnancy, only they got darker and more sensitive. My linea nigra also surprised me, as usually it is not longer than sy's belly button, but mine is 'touching' my chest! Talking about stripes: even though I tried to fight against them, I did become a zebra crossed with a tiger... No luck with my connective tissues... My hips become really wide also, so my sacrum aches like hell...  This is my 29th week, hello cramps - do not worry, they found my legs... Magnesium is still a perfect solution against them. Since the 23th week, colostrum also appeared - I can tell, I did not know that can happen so early, not only after delivery... I am tired really again, but I need to go to the restroom more often - maybe because my Little Boy thinks my bladder is a perfect pillow. Yes, pillow, because according to the Doc, he is turned upside down.
UPDATE: Well, things happened a bit more quicker than I thought. Before I could finish this post, our little Son decided to see the world, so I can tell, not many physical changes accured after the 29th week. I could feel him moving down only some days before delivery, and I can tell, it was not a big relief, as they say. I also know, my body 'stopped' my famous smelling as well, otherwise I could not get through my pregnancy at all - as I found out when we came home. And the best is yet to come... We wanted to have professional photos of my last weeks of my pregnancy with my fiancé, but our baby did not want to wait even for his father - I called him from the delivery room to rush as quick as possible, as he was still in Germany... but that is another post's story maybe.