Szilveszteri gondolatok

Itt az évvége, ilyenkor mindenki számot vet, ebből én sem maradhatok ki. Voltak jó és rossz dolgok az évben, kész hullámvasút volt! Már a tavalyi szilveszter is előrejelezte ez... Végül is összességében magánéleti téren abszolút pozitívan zárom ezt az évet, melyre a koronát az eljegyzésünk tette. Iskolai téren jót és rosszat is ugyanúgy tartogatott ez az év, ebben mondhatni, egyensúlyban maradt a mérleg nyelve. Izgatottan és félelemmel egyaránt várom 2015-öt, de remélem, hasonlóak lesznek az arányok ilyenkor is! Mindenkinek még egyszer boldog új évet!

Happy new year

Thoughts of New Year's

Here's the end of the year, and everyone is having summaries, so am I. There were good and bad things this year, it was a real rollercoaster! Even the last New Year's Eve was predicting that... In fact, in my private life this was an absolutely good year, and our engagement put  the crown on it. At school, there were just as many good and bad, so the scale was in balance. I'm really excited and full of fear about 2015, but I hope the summary will be quite like this one!
Happy New Year to everyone again!

Karácsony és újév

Boldog karácsonyt és sikerekben gazdag, csalódásokban szegény új évet kívánok mindenkinek!

Christmas and New year

I wish a very Merry Christmas and Happy New Year rich in success and minimal in disappointments!

Advent margójára

Mint minden évben, idén is elérkezett az advent és a karácsony időszaka. Idén valahogy jobban várom ezt az ünnepet, mint szoktam, de feltűnt a kettőssége is. A városok, de a falvak is egyre jobban fényárban úsznak, mégis sokan meleg étel - egyáltalán étel - nélkül kénytelenek, ne adj'Isten egyedül karácsonyozni. Magam sem vagyok egy gazdag ember, de mindig összeszorul a szívem, ha egy hajléktalant látok, vagy odalépnek hozzám koldulni. Bizony előfordult, és nem pénzt kértek, hanem egy falat ételt, mert napok óta nem evett, és bizony adtam az akkori utolsó pár száz forintomból vett szendvicsemből, ellenben az is előfordult, hogy elutasítottam a szerencsétlent, mert már napokkal korábban láttam a környéken, ugyanúgy buszjegyre valóért koldulni... Idén még "hagyományosan" karácsonyozunk, remélem, hogy jövőre egészen más lesz. Ha csak egyetlen hajléktalan ember karácsonyát szebbé fogom tudni tenni pl. egy tányér forró levessel, már jobb embernek fogom érezni magam...

On the margin of Advent

As every year, the period of Advent and Christmas has arrived. This year, I'm more excited about it as usual, but I recognized the two sides as well. Though the towns and villages are more and more glowing, many people have to spend their Christmas without warm food (or food at all) or alone. I'm not a rich person, but my heart aches when I see homeless people or they step to me to beg. No, not for money, but for some bites of food as he hadn't eaten in days. And I gave, though I bought my sandwich from my last coins... I have to confess, I didn't give a penny to that guy, who asked money to get a bus ticket, but I had seen him for days around the place... This year, we're spending Christmas 'usually' but I hope next year it will be different. If I can make someone in need smile with e.g. a plate of soup, I will feel I became a better person...

Az éremnek két oldala van...

... és még ott a pereme is. Sokan hajlamosak az élet egyik vagy másik oldalát nézni. Én is sajnos. Pedig ez nem a leghelyesebb dolog... Próbálom több nézőpontból figyelni az eseményeket, mindig figyelembe venni a következményeket, illetve a kiváltó okokat, hiszen könnyű gondolni, hogy a jó vagy a rossz tartós, pedig nem. Mint az indiai hecegnő esetében írta a bölcs a gyűrűre: "Elmúlik." Mert valóban minden elmúlik, a jó és a rossz dolgok egyaránt. Nem lehet a változásokat elkerülni. Ha például szerelmes az ember, örökké szárnyalni akar, de gondoljunk ekkor bármilyen madárra: a sasoknak és a fecskéknek is szükségük van a pihenésre, nem repülhetnek megállás nélkül. Arról nem is beszélve, bogy ezek a madarak egy életre választanak párt, nem csaponganak ide-oda. Miért ne választhatnánk mi is így?! Hiszen ők is egymás mellett is szárnyalnak, nem egy madárról jegyezték fel, hogyha elveszti a párját, képes belehalni a bánatba, hogy a társával együtt repülhessen tovább az élők számára ismeretlen úton. Divatos ma azt gondolni, hogy minél több "trófeája", kapcsolata van az embernek, annál jobb. Nem értek vele egyet. Bár a kezdeti lángolás elmúlik (a hamu alatt ott a parázs, azt egy bizonyos ideig újra lehet éleszteni, egy házasságot is meg lehet menteni, de csak akkor, ha mind a két fél akarja), a kölcsönös szeretet, tisztelet, bizalom és az egymásba, a kapcsolatba vetett hit megmarad - de csak akkor, ha ápoljuk. Botorság lenne úgy vélekedni, hogy kis erőfeszítéssel lehet nagy dolgokat elérni, még ha ezt is sugallják. Nem. Mindig mindennek keményen meg kell fizetni az árát, ami sokszor nem pénzben mérhető. Magam is megfizettem az árát az életem dolgainak, főképp a hibáimnak, hogy ott vagyok ahol, úgy ahogy, illetve azzal akivel. Tudjátok mit? Hálás vagyok érte. Hiszen ez megtanított sok mindenre. Ez tanított meg arra, hogy ne csak a magam oldalát szajkózzam arról a bizonyos éremről. A másik szemszöge  is épp annyi igazságot rejthet, mint az enyém, kívülállók pedig látják azt a bizonyos peremet, ami többnyire rejtve marad a két fél elől... de a füllentések, hazugságok is épp olyan hamar kiderülhetnek, csak figyelni kell. A másikat, a másikra. Hogy miért is elmélkedem ezen? Mert egyre inkább közeledik a karácsony, és egyre inkább kiéleződnek ezek a dolgok. Hogy mi jutott ezzel kapcsolatban még az eszembe, már egy másik bejegyzés története... 

 The two sides of a medal...

... and the edge of i. Most people usually watch just one side of life or the other. Me too, unfortunately. But this is not the best thing... I try to see others' points of views as well the consenquences, the reasons, because it is really easy to think that the current circumstances remain for long, but that's not true. Just as the wise man wrote on the ring of that Indian princess: "Pass away". Yes, everything passes away, good and bad as well. We can't run away from changes. For example, if someone is in love, (s)he would like to fly forever, but you have to think of birds: even eagles and swallows need rest, they can't fly all the time! And, usually these birds choose the One, whom they live with, they don't change their partners as we do with clothes. Why can't we choose our Ones like that?! They fly together, there are facts that if one bird losted its partner, it died of sorrow - just to fly with its love through the unknown for living... It's really fashionable to think that "the more, the best", so who has more relationships, that has more experiences as well but I can't agree that. Although the burning of the beginning of love passes away, it remains under the ashes as embers, which could help to revive, any marriage can be saved if both want... The love (difficult, this one, as in Hungarian there are two different words to differ the two kinds of feelings, so here I mean which one that is between e.g. a mother and a child), respect, the faith in each other and in the relationship remains - only if we care! It is foolish to think that we could get big things for little investment, though e.g. ads say so...No. We always have to pay the price, and it is not money. I have to pay, too, and it's really difficult, because I usually got the prices of my mistakes. I don't mind it, as it is the reason why I am there and with whom I have to be. And you know what? I am grateful for it. This tought me a lot of things. For instance, I should listen to others, not just telling my point of view again and again from that particular medal. The others' views can have just as much truth as mine, they even might see what I or my partner can't - the edge of that medal... Lies could be discovered easily if we pay attention! Look at the other one and on the one. Why am I thinking of these? Because Christmas is coming, and these things can be seen more and more. There are other things as well I'm thinking on, but that's another post...

Utazásaink 1. rész

Na végre, újra lett egy kis időm a blogra! Mentségemül szolgáljon, hogy most volt itthon az imádott Vőlegényem, aki a hónap nagy részében Európa végtelen útjait rója... Ennek örömére, Gy. meglepett egy kis kiruccanással Tokajba. Úgy gondolta, hogy nem elég az a sok ezer kilométer, meg pihenni is kell, így pótoljuk be az elmaradt nyaralásunkat. Ez volt az első, kettesben eltöltött vakációnk és ami azt illeti, alig várom a következőt! Tokajban személy szerint már tiszteletemet tettem, de őszintén, 2005 nem most volt. Így kíváncsian vártam, mennyire változott meg a város az elmúlt évek alatt. A válasz pedig, igen, rengeteget változott, jó és rossz értelemben is. Már az indulásunk meglehetősen érdekesen alakult, mivel  Gy. a vártnál jóval később ért haza. A gyönyörű, napfényes szombati nap sem úgy alakult teljesen, ahogy szerettük volna. Egészen Egerig csodálatos tájakon autókáztunk végig, Egerbe érve sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy szinte az egész városban szinte fizetni kell a parkolásért hétvégén is, ami bizony nem volt belekalkulálva az amúgy szűkösre fogott költségvetésünkbe. Ez kicsit fájó pont volt, hiszen Szeged mellett Eger az egyik kedvenc magyar városom. Ellenben meglátogattuk Gy. egyik közelben lakó ismerősét, így jócskán sötétedés után folytattuk utunkat - tejködben. Szerpentin-utakon. Ezek elég ijesztő körülmények, de tudtam, hogy teljesen a Vőlegényemre bízhatom magam, elvégre a Vőlegényem, nem igaz? Este hét körül értünk a szállásra, ami alig száz méterre volt a Tisza-parttól. Szép, igényes, fürdőszobás szobát kaptunk, de elég sok lépcsőt kellett hozzá megmászni, ráadásul a szomszédaink sem épp csendes pihenésre vágytak, mint mi... Másnap utolsónak hagyhattuk el a szállásunkat, kicsit körbenéztünk a városban, vettünk boros kézműves bonbont, majd elindultunk Debrecen felé. Ott megebédeltünk, majd leendő apósom szülőfalujában, Darvason álltunk meg, ahol a Vőlegényemet rendre az apjának nézték. Jót derültünk ezen, mert engem meg édesanyámmal kevernek rendszeresen. Gy. nagybátyja is meglepődött, amikor beállítottunk, de szívből örült, hisz már nagyon rég látták egymást. Természetesen szürkületkor jöttünk el, mivel addig-addig marasztalt és mire Szegedre értünk, annyira fáradtak voltunk, hogy el is nyomott minket az álom.

Our journeys (Part 1.)

At last, I have some free time to blog again! One of my excuses is that my Fiancé was at home who is on the roads of Europe most of the time. For this reason, He surprised me with a journey to Tokaj - yeah, He hadn't had enough from driving of thousands of kilometres, He needed another few hundreds and some rest far far away... In fact, this was our first vacation together and I can't wait till the next one! Well, this was the second time I visited Tokaj, but 2005 was long ago, so I was really curious of the changes of these years. And I can tell, there were, goods and bads too. Even the beginning of our journey wasn't as easy as we thought to be. Gy. arrived home from work much later than we expected, and that brightful, sunny Saturday had other surprises as well. Until Eger, we really enjoyed the beauty of the places we've driven through, but in Eger, we sadly recognized that we had to pay for parking in the whole city, even though it was Saturday. For example in the capital city, Budapest, parking is free from 6 p.m. on Friday until 6 or 8 a.m. if I remember well... and to tell the truth, we didn't calculate this in our tight budget. Oops. This was a painful fact, as Eger is one of my favourite towns in Hungary. No problem, instead of wondering in Eger, we visited Gy.'s old friend nearby. We countinued our journey a lot after twilight. In fog on serpentine roads. This sounds quite frightening but I can trust my life on my Fiancé, otherwise He wouldn't be my Fiancé, would He? We finally arrived at our accommodation by 7 p.m. We got a nice, neat room with a bathroom, but we had to climb several stairs reaching it. Too bad that our neighbours didn't desire the calm, quiet and peaceful rest as much as we did. Good point that our accommodation was about 100 m far from the riverbend. Probably we left our room last next day, had a short stroll by the river Tisza and in the town center, bought some handmade bonbons filled with wine. Our next stop was Debrecen, where we had lunch, then we went to my future Father-in-law's parent village, Darvas. It was really funny how people mixed my Fiancé with his Dad, just as they do in my Mum's and my case. Gy.'s Uncle really got surprised, as they hadn't met in several years, but he was really pleased, he didn't let us go until nightfall, of course. We were so tired by we arrived back in Szeged, that we almost immediately falled asleep.

Egy nagy szenvedély...

Van egy nagy szenvedélyem (a sok közül), ez pedig a gasztronómia, ezzel kapcsoltan az utazás. Imádok mind enni, mind ételeket készíteni, süteményekkel, tortákkal meglepni kis családomat vagy a barátaimat. Szinte bármilyen újdonság kipróbálására kapható vagyok, Franciaországban még a csigát is megkóstoltam, amire nem igazán vevőek a honfitársaim, pedig isteni finom volt snidlinges-tejszínes mártással... Semmivel sem volt rosszabb, mint a kagyló, amit többen ki mernek próbálni. Visszatérve a sütögetésre, ennek a blognak része, hogy megőrizze a konyhai ámokfutásaimat, legalább annyira, hogy ha még egyszer valamilyen jól sikerült kísérletet újra szeretnék elkövetni, ne fedje el a jó receptet a feledékenység többnyire jótékony homálya.., Indításképp, itt egy pogácsa-szerűség receptje, amiért a vőlegényem teljesen odavolt.

"Vajas" pogácsa 

• 45 dkg liszt
• 25 dkg margarin/vaj
• 7 g szárított élesztő
• 1 tojás, plusz 1 a lekenéshez
• kb. 75 g tejföl (kis pohár fele)
• Jókora csipet só, ízlés szerint
• Kis csipet cukor
• Löttyintésnyi langyos víz, ha szükséges

A száraz összetevőket, a lisztet, sót és cukrot összekeverem, majd a kisebb darabokra vágott margarint/vajat összedolgozom, hogy morzsás állagú legyen. Ekkor beleszórom az élesztőt, beleütöm a tojást, belekanalazom a fél doboznyi tejfölt, összegyúrom, ha szükséges, vizet vagy lisztet teszek hozzá. Lehetőleg meleg helyen duplájára kelesztem. Tetszőleges módon darabolhatjuk-kiszúrhatjuk nyújtás után, én egyszerűen négyzethálósan felvágtam, berácsoztam a tetejét, igény szerint felvert tojással is le lehet kenni, ez inkább szépségre megy, tapasztalatom szerint ízben nincs sok különbség. Aranysárgára sütjük. Zárt edényben nem fog kiszáradni. Jó étvágyat hozzá!

One passion... 

I love doing several things, but I'm really passionate about gastronomy (and travelling). I love eating as much as cooking for my family or surprising my friends by baking cakes. You don't need to beg me to try new flavours or meals, I even ate baked snails in France as well, though the most of the Hungarians wouldn't touch them, this dish was really fine with sauce of cream and chive. It was just as good as clams, which are probably more likeable for my fellow countrymen. In fact, one of my goals with this blog is to save those experiments of mine in the kitchen, because it's really annoying when I try to remember a recipe I've cooked or baked months or even years ago, but I can't, so I'd like to write them here. As a beginning, here's a salty cake's recipe, which my fiancé really adored.

'Buttery-salty cake' called "pogácsa" 

• 450 g wheat flour
• 250 g butter or margarine 
• 7 g dried yeast
• About 75 g sour cream
• Bigger pinch of salt
• Smaller pinch of sugar
• Little amount of warm water if needed

Pour the flour, salt and sugar into a big bowl, mix them together then crumble the butter into the mixture, but it should remain in pieces, 'crumbs'. After that put the yeast, egg and sour cream to the buttery crumbs, knead the ingredients together, if it is too 'dry', pour some gulps of water to the pastry. If it is sticky, put some flour to it. Let the yeast do its job until the pastry's size becomes double. Roll it out, cut round or rectangular shapes from it, whatever you prefer, put some whipped egg on the tops of your cakes - that makes them beautiful and shiny, but you can just leave them a bit on the tray. Put them into hot oven, let them bake until they're golden. If you don't eat all, put them into a well lockable dish, they won't dry out. Bon appetite!

Októberi napsütés

Szeretem. Szeretem a színeit, ahogy a fény megcsillan a leveleken. Még vannak zöldek, de a különféle sárgák, vörösek és barnák változatossá, mozgalmassá teszik az erdei tájat épp úgy, mint az iskolába igyekvő gyerekektől, a munkából hazatérő felnőttektől és az ügyes-bajos dolgaikat intéző nyugdíjasoktól hemzsegő várost. Szeged ilyenkor különösen szép. Annak idején a legcsúnyább, lucskos-jeges arcát mutatta, mikor legelőször a városba látogattam, beleszerettem, de amikor eljött a kora ősz... Imádtam. Az első fuvallattól az utolsó levél lehullásáig.Tele volt még így is napfénnyel, élettel. Ilyenkor legjobb még némi szendviccsel és üdítővel, netán egy jó könyvvel kiülni a Tisza-partra. Nem véletlenül Szeged a Napfény Városa.

Sunshine in october

I like it. I like the colours, as the light glitters on the leaves. There are green ones yet, but the yellows, reds and browns make not just the scene of a forest eventful and varied, but the town full of children going to schools,  adults getting home from work and retired people, who are running around doing different things. Szeged is especially beautiful these days. Even though, when I visited this town first in my life, it showed its ugliest face with half-melted snow and later ice, I falled in love with the place, but when early autumn came... I adored it. From the first breeze till the last falling leaves. It was full of sunshine and life as well. This is the best time to get out to the bend of river Tisza, taking some drink, sandwiches and a good book and just sit down, watching the water. No doubt, Szeged is Suncity.

Rólam dióhéjban

Egy 25 éves egyetemista lány vagyok, aki jelenleg Szeged városában éli mindennapjait. Mit írhatnék magamról? Biológiát hallgatok az egyetemen, így időm nagy részét kitölti a tanulás, a beadandók, a zárthelyi dolgozatok és a vizsgák világa. A többit jórészt az én egyetlenemmel, Gy.-vel töltöm, de a barátok is fontos szerepet játszanak az életemben, ahogy a családom is. Zenei ízlésem szerteágazó, sokféle hobbinak hódolok, ebből a legújabb a blogírás, bár már évek óta ért, most érkezett el a pillanat, mikor végre belevágtam. 

 About me in a nutshell

I'm a 25-year-old student, living in Szeged, Hungary at the moment. What can I write about myself? I study Biology at the local university, so I spend most of my time on studying, tests and exams. In the rest of my time, I'm with my love, Gy., but my friends and my family also have important roles in my life. I love listening to many different kinds of music, I have several hobbies, my newest one is writing this blog. Although I've been thinking of starting one for years now, it seems this was the right moment to write my first posts.


Ui.: Ez a Disney-dal most remekül illusztrálja az érzelmeimet ennek a blognak az írásával kapcsolatban.

Ps.: This Disney song perfectly illustrates my mood and feelings about starting my blog.

Mi az az "apróság"?

Tulajdonképpen bármi lehet. Egy új könyv, egy jó recept, egy ölelés. Lehet fontos, de látszólag jelentéktelen is. Az élet pedig ilyen apróságokból, pillanatokból áll. Ez a blog az életem pillanatainak gyűjteménye. Magamnak, hogy emlékezhessek. A gyermekeimnek, hogy tanulhassanak. Bárkinek, aki szeretne megismerni.

What can be tiny things?

In fact, anything. A new book, a good recipe, a hug. It can be important or insignificant. But life consists of such tiny things, moments. This blog is a collection of moments of my life. To myself to remember. To my children to study. To anyone who wants to know me.