Egy nagy szenvedély...

Van egy nagy szenvedélyem (a sok közül), ez pedig a gasztronómia, ezzel kapcsoltan az utazás. Imádok mind enni, mind ételeket készíteni, süteményekkel, tortákkal meglepni kis családomat vagy a barátaimat. Szinte bármilyen újdonság kipróbálására kapható vagyok, Franciaországban még a csigát is megkóstoltam, amire nem igazán vevőek a honfitársaim, pedig isteni finom volt snidlinges-tejszínes mártással... Semmivel sem volt rosszabb, mint a kagyló, amit többen ki mernek próbálni. Visszatérve a sütögetésre, ennek a blognak része, hogy megőrizze a konyhai ámokfutásaimat, legalább annyira, hogy ha még egyszer valamilyen jól sikerült kísérletet újra szeretnék elkövetni, ne fedje el a jó receptet a feledékenység többnyire jótékony homálya.., Indításképp, itt egy pogácsa-szerűség receptje, amiért a vőlegényem teljesen odavolt.

"Vajas" pogácsa 

• 45 dkg liszt
• 25 dkg margarin/vaj
• 7 g szárított élesztő
• 1 tojás, plusz 1 a lekenéshez
• kb. 75 g tejföl (kis pohár fele)
• Jókora csipet só, ízlés szerint
• Kis csipet cukor
• Löttyintésnyi langyos víz, ha szükséges

A száraz összetevőket, a lisztet, sót és cukrot összekeverem, majd a kisebb darabokra vágott margarint/vajat összedolgozom, hogy morzsás állagú legyen. Ekkor beleszórom az élesztőt, beleütöm a tojást, belekanalazom a fél doboznyi tejfölt, összegyúrom, ha szükséges, vizet vagy lisztet teszek hozzá. Lehetőleg meleg helyen duplájára kelesztem. Tetszőleges módon darabolhatjuk-kiszúrhatjuk nyújtás után, én egyszerűen négyzethálósan felvágtam, berácsoztam a tetejét, igény szerint felvert tojással is le lehet kenni, ez inkább szépségre megy, tapasztalatom szerint ízben nincs sok különbség. Aranysárgára sütjük. Zárt edényben nem fog kiszáradni. Jó étvágyat hozzá!

One passion... 

I love doing several things, but I'm really passionate about gastronomy (and travelling). I love eating as much as cooking for my family or surprising my friends by baking cakes. You don't need to beg me to try new flavours or meals, I even ate baked snails in France as well, though the most of the Hungarians wouldn't touch them, this dish was really fine with sauce of cream and chive. It was just as good as clams, which are probably more likeable for my fellow countrymen. In fact, one of my goals with this blog is to save those experiments of mine in the kitchen, because it's really annoying when I try to remember a recipe I've cooked or baked months or even years ago, but I can't, so I'd like to write them here. As a beginning, here's a salty cake's recipe, which my fiancé really adored.

'Buttery-salty cake' called "pogácsa" 

• 450 g wheat flour
• 250 g butter or margarine 
• 7 g dried yeast
• About 75 g sour cream
• Bigger pinch of salt
• Smaller pinch of sugar
• Little amount of warm water if needed

Pour the flour, salt and sugar into a big bowl, mix them together then crumble the butter into the mixture, but it should remain in pieces, 'crumbs'. After that put the yeast, egg and sour cream to the buttery crumbs, knead the ingredients together, if it is too 'dry', pour some gulps of water to the pastry. If it is sticky, put some flour to it. Let the yeast do its job until the pastry's size becomes double. Roll it out, cut round or rectangular shapes from it, whatever you prefer, put some whipped egg on the tops of your cakes - that makes them beautiful and shiny, but you can just leave them a bit on the tray. Put them into hot oven, let them bake until they're golden. If you don't eat all, put them into a well lockable dish, they won't dry out. Bon appetite!

Októberi napsütés

Szeretem. Szeretem a színeit, ahogy a fény megcsillan a leveleken. Még vannak zöldek, de a különféle sárgák, vörösek és barnák változatossá, mozgalmassá teszik az erdei tájat épp úgy, mint az iskolába igyekvő gyerekektől, a munkából hazatérő felnőttektől és az ügyes-bajos dolgaikat intéző nyugdíjasoktól hemzsegő várost. Szeged ilyenkor különösen szép. Annak idején a legcsúnyább, lucskos-jeges arcát mutatta, mikor legelőször a városba látogattam, beleszerettem, de amikor eljött a kora ősz... Imádtam. Az első fuvallattól az utolsó levél lehullásáig.Tele volt még így is napfénnyel, élettel. Ilyenkor legjobb még némi szendviccsel és üdítővel, netán egy jó könyvvel kiülni a Tisza-partra. Nem véletlenül Szeged a Napfény Városa.

Sunshine in october

I like it. I like the colours, as the light glitters on the leaves. There are green ones yet, but the yellows, reds and browns make not just the scene of a forest eventful and varied, but the town full of children going to schools,  adults getting home from work and retired people, who are running around doing different things. Szeged is especially beautiful these days. Even though, when I visited this town first in my life, it showed its ugliest face with half-melted snow and later ice, I falled in love with the place, but when early autumn came... I adored it. From the first breeze till the last falling leaves. It was full of sunshine and life as well. This is the best time to get out to the bend of river Tisza, taking some drink, sandwiches and a good book and just sit down, watching the water. No doubt, Szeged is Suncity.

Rólam dióhéjban

Egy 25 éves egyetemista lány vagyok, aki jelenleg Szeged városában éli mindennapjait. Mit írhatnék magamról? Biológiát hallgatok az egyetemen, így időm nagy részét kitölti a tanulás, a beadandók, a zárthelyi dolgozatok és a vizsgák világa. A többit jórészt az én egyetlenemmel, Gy.-vel töltöm, de a barátok is fontos szerepet játszanak az életemben, ahogy a családom is. Zenei ízlésem szerteágazó, sokféle hobbinak hódolok, ebből a legújabb a blogírás, bár már évek óta ért, most érkezett el a pillanat, mikor végre belevágtam. 

 About me in a nutshell

I'm a 25-year-old student, living in Szeged, Hungary at the moment. What can I write about myself? I study Biology at the local university, so I spend most of my time on studying, tests and exams. In the rest of my time, I'm with my love, Gy., but my friends and my family also have important roles in my life. I love listening to many different kinds of music, I have several hobbies, my newest one is writing this blog. Although I've been thinking of starting one for years now, it seems this was the right moment to write my first posts.


Ui.: Ez a Disney-dal most remekül illusztrálja az érzelmeimet ennek a blognak az írásával kapcsolatban.

Ps.: This Disney song perfectly illustrates my mood and feelings about starting my blog.

Mi az az "apróság"?

Tulajdonképpen bármi lehet. Egy új könyv, egy jó recept, egy ölelés. Lehet fontos, de látszólag jelentéktelen is. Az élet pedig ilyen apróságokból, pillanatokból áll. Ez a blog az életem pillanatainak gyűjteménye. Magamnak, hogy emlékezhessek. A gyermekeimnek, hogy tanulhassanak. Bárkinek, aki szeretne megismerni.

What can be tiny things?

In fact, anything. A new book, a good recipe, a hug. It can be important or insignificant. But life consists of such tiny things, moments. This blog is a collection of moments of my life. To myself to remember. To my children to study. To anyone who wants to know me.