Advent margójára

Mint minden évben, idén is elérkezett az advent és a karácsony időszaka. Idén valahogy jobban várom ezt az ünnepet, mint szoktam, de feltűnt a kettőssége is. A városok, de a falvak is egyre jobban fényárban úsznak, mégis sokan meleg étel - egyáltalán étel - nélkül kénytelenek, ne adj'Isten egyedül karácsonyozni. Magam sem vagyok egy gazdag ember, de mindig összeszorul a szívem, ha egy hajléktalant látok, vagy odalépnek hozzám koldulni. Bizony előfordult, és nem pénzt kértek, hanem egy falat ételt, mert napok óta nem evett, és bizony adtam az akkori utolsó pár száz forintomból vett szendvicsemből, ellenben az is előfordult, hogy elutasítottam a szerencsétlent, mert már napokkal korábban láttam a környéken, ugyanúgy buszjegyre valóért koldulni... Idén még "hagyományosan" karácsonyozunk, remélem, hogy jövőre egészen más lesz. Ha csak egyetlen hajléktalan ember karácsonyát szebbé fogom tudni tenni pl. egy tányér forró levessel, már jobb embernek fogom érezni magam...

On the margin of Advent

As every year, the period of Advent and Christmas has arrived. This year, I'm more excited about it as usual, but I recognized the two sides as well. Though the towns and villages are more and more glowing, many people have to spend their Christmas without warm food (or food at all) or alone. I'm not a rich person, but my heart aches when I see homeless people or they step to me to beg. No, not for money, but for some bites of food as he hadn't eaten in days. And I gave, though I bought my sandwich from my last coins... I have to confess, I didn't give a penny to that guy, who asked money to get a bus ticket, but I had seen him for days around the place... This year, we're spending Christmas 'usually' but I hope next year it will be different. If I can make someone in need smile with e.g. a plate of soup, I will feel I became a better person...