Az éremnek két oldala van...

... és még ott a pereme is. Sokan hajlamosak az élet egyik vagy másik oldalát nézni. Én is sajnos. Pedig ez nem a leghelyesebb dolog... Próbálom több nézőpontból figyelni az eseményeket, mindig figyelembe venni a következményeket, illetve a kiváltó okokat, hiszen könnyű gondolni, hogy a jó vagy a rossz tartós, pedig nem. Mint az indiai hecegnő esetében írta a bölcs a gyűrűre: "Elmúlik." Mert valóban minden elmúlik, a jó és a rossz dolgok egyaránt. Nem lehet a változásokat elkerülni. Ha például szerelmes az ember, örökké szárnyalni akar, de gondoljunk ekkor bármilyen madárra: a sasoknak és a fecskéknek is szükségük van a pihenésre, nem repülhetnek megállás nélkül. Arról nem is beszélve, bogy ezek a madarak egy életre választanak párt, nem csaponganak ide-oda. Miért ne választhatnánk mi is így?! Hiszen ők is egymás mellett is szárnyalnak, nem egy madárról jegyezték fel, hogyha elveszti a párját, képes belehalni a bánatba, hogy a társával együtt repülhessen tovább az élők számára ismeretlen úton. Divatos ma azt gondolni, hogy minél több "trófeája", kapcsolata van az embernek, annál jobb. Nem értek vele egyet. Bár a kezdeti lángolás elmúlik (a hamu alatt ott a parázs, azt egy bizonyos ideig újra lehet éleszteni, egy házasságot is meg lehet menteni, de csak akkor, ha mind a két fél akarja), a kölcsönös szeretet, tisztelet, bizalom és az egymásba, a kapcsolatba vetett hit megmarad - de csak akkor, ha ápoljuk. Botorság lenne úgy vélekedni, hogy kis erőfeszítéssel lehet nagy dolgokat elérni, még ha ezt is sugallják. Nem. Mindig mindennek keményen meg kell fizetni az árát, ami sokszor nem pénzben mérhető. Magam is megfizettem az árát az életem dolgainak, főképp a hibáimnak, hogy ott vagyok ahol, úgy ahogy, illetve azzal akivel. Tudjátok mit? Hálás vagyok érte. Hiszen ez megtanított sok mindenre. Ez tanított meg arra, hogy ne csak a magam oldalát szajkózzam arról a bizonyos éremről. A másik szemszöge  is épp annyi igazságot rejthet, mint az enyém, kívülállók pedig látják azt a bizonyos peremet, ami többnyire rejtve marad a két fél elől... de a füllentések, hazugságok is épp olyan hamar kiderülhetnek, csak figyelni kell. A másikat, a másikra. Hogy miért is elmélkedem ezen? Mert egyre inkább közeledik a karácsony, és egyre inkább kiéleződnek ezek a dolgok. Hogy mi jutott ezzel kapcsolatban még az eszembe, már egy másik bejegyzés története... 

 The two sides of a medal...

... and the edge of i. Most people usually watch just one side of life or the other. Me too, unfortunately. But this is not the best thing... I try to see others' points of views as well the consenquences, the reasons, because it is really easy to think that the current circumstances remain for long, but that's not true. Just as the wise man wrote on the ring of that Indian princess: "Pass away". Yes, everything passes away, good and bad as well. We can't run away from changes. For example, if someone is in love, (s)he would like to fly forever, but you have to think of birds: even eagles and swallows need rest, they can't fly all the time! And, usually these birds choose the One, whom they live with, they don't change their partners as we do with clothes. Why can't we choose our Ones like that?! They fly together, there are facts that if one bird losted its partner, it died of sorrow - just to fly with its love through the unknown for living... It's really fashionable to think that "the more, the best", so who has more relationships, that has more experiences as well but I can't agree that. Although the burning of the beginning of love passes away, it remains under the ashes as embers, which could help to revive, any marriage can be saved if both want... The love (difficult, this one, as in Hungarian there are two different words to differ the two kinds of feelings, so here I mean which one that is between e.g. a mother and a child), respect, the faith in each other and in the relationship remains - only if we care! It is foolish to think that we could get big things for little investment, though e.g. ads say so...No. We always have to pay the price, and it is not money. I have to pay, too, and it's really difficult, because I usually got the prices of my mistakes. I don't mind it, as it is the reason why I am there and with whom I have to be. And you know what? I am grateful for it. This tought me a lot of things. For instance, I should listen to others, not just telling my point of view again and again from that particular medal. The others' views can have just as much truth as mine, they even might see what I or my partner can't - the edge of that medal... Lies could be discovered easily if we pay attention! Look at the other one and on the one. Why am I thinking of these? Because Christmas is coming, and these things can be seen more and more. There are other things as well I'm thinking on, but that's another post...