Amikor feje tetejére áll a világ...

Nem is tudom, hol kezdjem... Kissé felpörögtek körülöttem az események! Jó és rossz értelemben is... Ide-oda kapkodom a fejem, és amint kezdek hozzászokni egyik változás gondolatához, már meg is történik az ellenkezője. A "hullámvasút" enyhe kifejezés most ennek a leírásához, mert kb. ez a Mount Everestről indul és a Mariana-árkot megjárva megy, oda-vissza, szinte dugóhúzó-szerűen. Bele is szédültem... Ha még nem lenne elég stresszes-hullámvölgyes az életem, az megmutatja, hogy lehet ennél is ám rosszabb... Abban reménykedek most, hogy lassan leérek a lelki gödör aljára, hogy onnan egyértelműen felfelé vigyen az út.

Forrás: http://extremesportok.hu/cikkfotok/coaster/3.jpg

When the world goes upside down...

 

 I don't really know where to start. Happenings around me have accelerated, both in good and bad ways. I'm just turning my head up and down to right to left and back, but as soon as I'm getting used to one change it goes 180° or 270° around... A rollercoaster is nothing compared to this, I can tell! This is rather going from the Mount Everest to the Mariana Trench back and forth, spinning like hell... I feel really dizzy! Like my (already stressful) life wants to show there IS worse than I have experienced yet. I'm just hoping I'd soon reach the bottom of this whole stuff, as the way goes only up from there...