Utazásaink 1. rész

Na végre, újra lett egy kis időm a blogra! Mentségemül szolgáljon, hogy most volt itthon az imádott Vőlegényem, aki a hónap nagy részében Európa végtelen útjait rója... Ennek örömére, Gy. meglepett egy kis kiruccanással Tokajba. Úgy gondolta, hogy nem elég az a sok ezer kilométer, meg pihenni is kell, így pótoljuk be az elmaradt nyaralásunkat. Ez volt az első, kettesben eltöltött vakációnk és ami azt illeti, alig várom a következőt! Tokajban személy szerint már tiszteletemet tettem, de őszintén, 2005 nem most volt. Így kíváncsian vártam, mennyire változott meg a város az elmúlt évek alatt. A válasz pedig, igen, rengeteget változott, jó és rossz értelemben is. Már az indulásunk meglehetősen érdekesen alakult, mivel  Gy. a vártnál jóval később ért haza. A gyönyörű, napfényes szombati nap sem úgy alakult teljesen, ahogy szerettük volna. Egészen Egerig csodálatos tájakon autókáztunk végig, Egerbe érve sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy szinte az egész városban szinte fizetni kell a parkolásért hétvégén is, ami bizony nem volt belekalkulálva az amúgy szűkösre fogott költségvetésünkbe. Ez kicsit fájó pont volt, hiszen Szeged mellett Eger az egyik kedvenc magyar városom. Ellenben meglátogattuk Gy. egyik közelben lakó ismerősét, így jócskán sötétedés után folytattuk utunkat - tejködben. Szerpentin-utakon. Ezek elég ijesztő körülmények, de tudtam, hogy teljesen a Vőlegényemre bízhatom magam, elvégre a Vőlegényem, nem igaz? Este hét körül értünk a szállásra, ami alig száz méterre volt a Tisza-parttól. Szép, igényes, fürdőszobás szobát kaptunk, de elég sok lépcsőt kellett hozzá megmászni, ráadásul a szomszédaink sem épp csendes pihenésre vágytak, mint mi... Másnap utolsónak hagyhattuk el a szállásunkat, kicsit körbenéztünk a városban, vettünk boros kézműves bonbont, majd elindultunk Debrecen felé. Ott megebédeltünk, majd leendő apósom szülőfalujában, Darvason álltunk meg, ahol a Vőlegényemet rendre az apjának nézték. Jót derültünk ezen, mert engem meg édesanyámmal kevernek rendszeresen. Gy. nagybátyja is meglepődött, amikor beállítottunk, de szívből örült, hisz már nagyon rég látták egymást. Természetesen szürkületkor jöttünk el, mivel addig-addig marasztalt és mire Szegedre értünk, annyira fáradtak voltunk, hogy el is nyomott minket az álom.

Our journeys (Part 1.)

At last, I have some free time to blog again! One of my excuses is that my Fiancé was at home who is on the roads of Europe most of the time. For this reason, He surprised me with a journey to Tokaj - yeah, He hadn't had enough from driving of thousands of kilometres, He needed another few hundreds and some rest far far away... In fact, this was our first vacation together and I can't wait till the next one! Well, this was the second time I visited Tokaj, but 2005 was long ago, so I was really curious of the changes of these years. And I can tell, there were, goods and bads too. Even the beginning of our journey wasn't as easy as we thought to be. Gy. arrived home from work much later than we expected, and that brightful, sunny Saturday had other surprises as well. Until Eger, we really enjoyed the beauty of the places we've driven through, but in Eger, we sadly recognized that we had to pay for parking in the whole city, even though it was Saturday. For example in the capital city, Budapest, parking is free from 6 p.m. on Friday until 6 or 8 a.m. if I remember well... and to tell the truth, we didn't calculate this in our tight budget. Oops. This was a painful fact, as Eger is one of my favourite towns in Hungary. No problem, instead of wondering in Eger, we visited Gy.'s old friend nearby. We countinued our journey a lot after twilight. In fog on serpentine roads. This sounds quite frightening but I can trust my life on my Fiancé, otherwise He wouldn't be my Fiancé, would He? We finally arrived at our accommodation by 7 p.m. We got a nice, neat room with a bathroom, but we had to climb several stairs reaching it. Too bad that our neighbours didn't desire the calm, quiet and peaceful rest as much as we did. Good point that our accommodation was about 100 m far from the riverbend. Probably we left our room last next day, had a short stroll by the river Tisza and in the town center, bought some handmade bonbons filled with wine. Our next stop was Debrecen, where we had lunch, then we went to my future Father-in-law's parent village, Darvas. It was really funny how people mixed my Fiancé with his Dad, just as they do in my Mum's and my case. Gy.'s Uncle really got surprised, as they hadn't met in several years, but he was really pleased, he didn't let us go until nightfall, of course. We were so tired by we arrived back in Szeged, that we almost immediately falled asleep.